A természetben dinamizmus van, a természetnek ritmusa van. Mint ahogy Földanya is déltől éjfélig belélegzik, éjféltől délig kilélegzik. Így az én életemnek is van ciklusa, ritmusa ami tíz éves időszakokra osztható. Az első tíz évem ebben a testben Kolozsváron kezdődött, Erdélyben, 1979.március 21-én. Miért mondom hogy ebben a testben? Mert tudom hogy egy örökkévaló lélek ,szellem vagyok, teljes tudással és boldogsággal teli. Mivel nem szeretnék túl hosszú életrajzot ezért csak erről az életemről írok és nem kezdem 28000 évvel ez előttről. Március 21. ,a születésem napja mar predesztinálta a sorsomat. Azt hogy milyen cél megvalósítására születtem, milyen vízió ég a szívemben, mi az ami jó érzéssel tölt el. Azt érzem hogy a küldetésem amit a jó Istentől kaptam életfeladatom lett. Ami pedig egy organikus, teremtő élettel teli program, ami minden nap feltölt, erőt ad és nagyon sok örömöt, amiért érdemes élni. A legnagyobb képességünk a világosság a szívünkben, nekem ez a programom. Azért jöttem hogy Földanyát meggyógyítsam, persze Ő mindennel kapcsolatban van egy rendszerben, úgyhogy nagyon nagy fába vágtam a fejszémet. Viszont bízom barátom és tanítóm szavaiban „Soha ne adjátok fel az álmaitokat, a kitartók fognak győzni.” Próbálom tömören megfogalmazni azt az életszemléletet és utat amit legbelül világosan magaménak érzek. De valójában akkor lehet ezt a szeretetet igazan megérteni, megérezni ha valaki személyesen tapasztalja ami Földanya, az élőlények és az én kapcsolatomból árad. Ezeket azért mondom el előzményként mert tudom nincsenek véletlenek. Születésem napja március 21. a csillagászati tavasz napfordulójának mondják. Ilyenkor nap-éj egyenlőség van az egész Földön. A természet felébred, ujjászületik, kibontakozik. Na de visszatérek életem első tíz évére, amit Kolozsvárin kezdtem, mint Mátyás király unokája. Olyan szerencsés helyzetben voltam hogy a nyarakat Kolozsvár mellett 10 km re fekvő Mérában töltöttem ahol Anyukám egész rokonsága lakott. Gyerekkorom éveiben a nyári emlékek a legmeghatározóbbak mikor kint voltunk a természetben, játszottunk a patakban, a mezőkön, az erdőkben, a legelőkre mentünk lovas szekérrel, bivalyokat fejni. Itt ittam először bivaly és tehén tejet , közvetlen a számba spriccelve a tőgyből, milyen fenségesen finom meleg tej volt az Istenem. Akkor még nem volt üzemi mezőgazdaság, mindenkinek volt tehene, bivalya. Megszokott hang volt ahogy a délután hazaterelt állatok nyakában különböző dallamokkal szóltak a kolompok. Mindegyik tudta hol kell befordulni, melyik a saját otthona. Az istállóból kihordott trágyát vitték ki a földekre, ahol a gabona termett. Abból a lisztből még én is segítettem nagymamámnak begyúrni a kenyér tésztát, amit akkora teknőben dagasztottunk hogy ha belefeküdtem akkor még nyújtott kézzel is belefértem. Persze az a 6-8 kg-os kenyér még hosszú kovásszal készült, igy a glutént megemésztették a baktériumok és ráadásul két hét múlva is friss volt. Mesélhetnék még sokat de a lényeg amit át akarok adni ezzel hogy az élet vette körül a pillanatokat. Nem volt semmi az életünkbe ami mű lett volna. Azután 89-ben 10 éves koromban átjöttünk Magyarországra (persze nekem Erdély is Magyarország volt és eddig sem gondoltam hogy máshol élek) egy öt éves visszahonosodás ügyintézésével, mert Apukám itt született. Berettyóújfalu és Biharkeresztes után Apukám Egerbe kapott munkát egy bútorgyárban. Így a második tíz évem Egerben játszottam az élet színterén. Mivel Apukám azt szerette volna hogy én is bútorasztalos legyek ezért elvégeztem a szakiskolát és ott maradtam négy évig, mint délutáni műszak vezető. Nem ez volt az életcélom így szerencsére (vagy mondhatjuk úgy is hogy Isten álruhában), a harmadik évben, egy osztálytársam rokona jött hozzánk gyakorlatra aki Krisna -tudatú hívő volt. Elhívott egy két programjukra és ott megtetszett a filozófia, életmód, főleg mikor 96-ban leutaztunk a Krisna-völgyi farm templom avatási szertartására. Itt teljesen elvarázsolt a hely szelleme, minden az élettel volt kapcsolatban. A jelmondat „Egyszerű élet, magas szintű gondolkodás” Már csak három évet kellett hogy várjak és jött a harmadik ciklus, amikor is „ állruhában a szerencse”, behívtak sorozásra. Ott lehetett választani a polgári szolgálatot, amire én jelentkeztem is, mivel a Krisna-völgyi biofarmon le lehetett tölteni a másfél évet. Még zsoldot is kaptam ami elég menő volt, főleg hogy itt nem kellett semmire költenem. Így végül teljesülhetett a vágyam 1999 április 1-én kezdődött a következő tíz éves szolgálatan. A megfelelő időben a megfelelő helyen éreztem magam, ráadásul az egri barátaim már egy éve itt éltek és elkezdtek kertészkedni. Így én teljes boldogságba merültem, mintha minden bolygó, entitás, karma vagy sors, még a katonaság is azon dolgozott volna hogy az én álmom beteljesüljön. Itt aztán rengeteget tanultam, fejlődtem mind lelkileg mind abban hogy felnőtté váljak. Ha egy könyvet írnék akkor talán el tudnám mesélni azt a sok élményt ami itt történt. Nem fogok kitérni a lelki fejlődésem útjára, ezzel kapcsolatos megvalósításokra, az első házasságomra és a gyönyörű kislányom születésére, ami mind itt történt. Mivel egy kert közösséget és Földanya gyógyító protokolját építem, elsősorban az életem ehhez kapcsolódó részeiről írok. Pár szóban a leglényegesebb dolgokról, csodákról , amik az álmom megvalósításához vezettek. Egy év kertészkedés után, intenzíven megtanultam fejni, és mivel a farmon született még két boci és szükség volt rám először tehenész majd ökrész lettem. Itt szereztem ökrös fuvar jogosítványt. Egy közösségen belül nem mindig lehet azt csinálni amit az ember szeret, néha azt kell csinálni amire szükség van, hogy tudjon működni a rendszer. Imádtam ezt a szolgálatot de mégsem erre születtem, így mikor hivatott a farm vezetője, hogy át kellene vennem a nagy kert vezetését, akkor örömmel igent mondtam. Következő évben megkaptam a kis kertet is. Feladatom az volt hogy 130 embernek termeljem meg, minél változatosabban a zöldség és gyümölcs szükségletét egész évre. Nagyon sok energiával, együttműködéssel és egy húsz fős kertész csapattal, amibe falusi munkások is tartoztak. 2008-ban a farm vezetőjével tettünk egy fogadalmat, igy inspiralva a többieket , példát mutatva amit lehet követni, hogy csak azt esszük ami ott a farmon terem. Nekünk ez volt a legnagyobb érték. Aztán 2009-ben ezt közösségi szinten is megléptük, a közösségi nagy konyhán csak abból főztek ami termett. Az ezt követő évben volt a legnagyobb siker és élmény, amit elérhettünk; Európában az első olyan közösség lettünk akik 12 hónapon át megtermelték amit ettek. Akkor értük el a valódi önellátást közösségi szinten. Egy új ciklus kezdődött 30 éves koromban, két okból kifolyólag elköltöztem a Krisna -völgyi farmról. Ezek magán jellegűek igy nem térek ki rájuk. A farm kertészetét, a legjobb segítőm, jobbkezem vette át, ami 10 évig nagyrészt vegetált, de két éve hogy visszaköltöztem és újra együtt működünk, nagyon jó irányba mennek a dolgok. Persze kell pár év, hogy a mennyiség mellett a minőség és a változatosság is kapjon elég hangsúlyt. Mi a Taruni kert közösséggel úgy indulunk hogy a minőség az első és csak addig növekedünk, ameddig a takarónk ér, ahogy nagymamám mondta volna. Tehát nem mehet a minőség rovására a mennyiség. Életem harmadik ciklusa is nagyon sok tanulással telt. A szerencse megint hozott e jó barátot aki segített elindulni a friss búzafűvel. Ilyen friss, tálcás formában nem csinálta senki Magyarországin, igy belefogtam és 10 évig ezt csináltam. Így tettem szer nagyon sok ismerettségre, gyűjtöttem a kert közösség tagokat. Voltam pár helyen; Pomázon, ahol miután a kertbe vitte egy kocsi trágyát a szomszéd feljelentett, hogy érzi a szagát ha arra fúj a szél. Jászfényszarú volt a következő állomás, egyik vevőmmel belevágtunk egy biokert létrehozásába. Ez egy komoly tanuló pénz volt. Beletettem a megtakarított pénzemet, de az ő nevén volt minden. És bár a munkát és az építést csak én végeztem , végül nem maradt az enyém semmi. De jó tanulság volt három éven át. De ahogy eltelt a tíz év a jó szerencse egy társat hozott az életembe, akivel meg tudom valósítani az álmaimat, megtapasztalni az örömöt és a szeretetet . Így a szívem és kedves feleségem visszahívott Somogyvámosra,. Koppány földjére. Így most egy év előkészítés után, április 9-én elindul egy olyan mintakert, amilyet álmodok már pár évtizede. Csodával határos módon nap mint nap találnak meg olyan emberek akiknek ugyanez az álmuk. Ami pedig szintén erőt ad, hogy a régi kedves barátaim is itt élnek. Lelkileg és fizikailag is azt gondolom hogy a lehető legjobb támogatást kapom hogy az álmom megvalósuljon. Igy szeretném az életem ennek a kertnek szentelni, elégedetté téve a Jó Istent, Földanyát, és minden élőlényt. Végezetül a Taruni kert jelmondatat írnám, ami így szól; „Imádom, szeretem, megeszem!” Ezt kislányom akit, akit Taruni-Rádhának hívnak mondta mikor eszegette a finomságokat a kertünkből.
